TÜKÖR - átjáró egy másik világba -
Vannak kapcsolatok amikben többet tanulunk önmagunkról egy hónap alatt, mint más mellett egy évtized alatt. Olyanok mint egy tükör.
Ezek a kapcsolatok mindig felkavaróak, olyan pontokat érinthetnek meg bennünk amiknek a létezéséről sem tudtunk. Általában a sors nem is engedi, hogy elsétáljunk ezek mellett, túl értékes, túl tanulságos számunkra az egész, (ami sokszor öntudatlan) mert elleplezi a magnetikusság, a vonzás a másik iránt, az érzés hogy ismerjük a másikat, és a másik is ismer minket, úgy mint senki más.
Aki tudja, hogy léteznek előző életek, már a legelejétől érzi, hogy a kapcsolat nem átlagos, találkozott már a másikkal valahol (nem ebben az életben) és ez ad valami kapaszkodót, hogy értse miért olyan fura és expresszsebességű a kapcsolat kialakulása és minden egyéb benne. Aki nem hisz, annak nincs más, mint becsukott szemmel élvezni a hullámvasutat és teleportálást az időben előre és hátra- vissza a közös régi életükbe, ahol valamit félbehagytak. Mert a kapcsolat mint egy időgép, visszaviszi őket oda amit elfelejtettek, megoldatlan maradt közöttük, félre lett értve, vagy nem lett kimondva.
Hogy mi történt a múltban nem determinálja a jelent. Pont ez a cél- gyakran a régi félelmekkel való szembenézés az új esély, hogy befejezzék azt, amit félbehagytak, azt, amire ígéretet tettek.
.................................................................................................................................
A párkapcsolati portrék célja, hogy két ember jobban értse mi történik a kapcsolatában. A portré tudatosíthatja, mi a kapcsolat összekötőereje, láthatóvá válik hol erősítik egymást ketten, mit adnak bele a kapcsolatba külön-külön és az is kiderül mik a kapcsolat vakfoltjai. Ha segíthetek abban, hogy két ember jobban értékelje és tisztelje egymást (és önmagát) a közös úton – akkor jól csináltam a dolgom.